Tehetséggondozó tevékenységünk elismeréséül újra AKKREDITÁLT KIVÁLÓ TEHETSÉGPONT lettünk. Ezt a címet szimbolizáló tábla és oklevél ünnepélyes átadására 2019. március 23-án került sor a Kárpát-medencei Tehetségnapon.

Március 11-én – a Verebély Tehetségpont meghívására – iskolánkban vendégszerepelt az Osonó Színházműhely. A 12. évfolyamos diákjainknak nagy élményt szereztek „Ahogy a víz tükrözi az arcot” című előadásuk szuggesztív bemutatásával. Erdélyi magyar barátaink produkciója, majd az azt követő beszélgetés arra ösztönzött bennünket, hogy újra átgondoljuk a serdülő fiatalokat érintő problémaszituációkat.
„Az Osonó Színházműhely egy olyan független, alternatív színházi kezdeményezés, amely szellemi műhelyként teret ad a fiatal alkotók kortárs színházi kísérleteinek. A létrejövő előadásokon túl, társulatunk párbeszédre törekszik a közönséggel, annak érdekében, hogy inspirációt adjon, hogy felelős és kreatív emberként keressék meg helyüket a társadalomban.”
Ha többet szeretnél tudni a társulatról:
https://www.osono.ro

Köszönjük Fazekas Mihály rendezőnek az önismeretre sarkalló témafeldolgozását, Pászka Gáspár Csongornak a szervező tevékenységét és minden közreműködő művésznek a színvonalas, lelkünket megérintő „játékát”.

DIÁKJAINK VÉLEMÉNYE:
„Számomra ez a mű rendkívül érdekes volt és kreatív, mivel a mostani magyar diákok/gyerekek életének számos negatív tapasztalatát mutatja be. Egy folyamatosságot vélünk felfedezni, ami születéstől egészen középiskolai tanulmányokig tart. Mindegyik korszaknak az adott legfőbb problémáiba nyerünk betekintést. Valamilyen szinten elvont, de éppen ezért a fiatal közönség nagyon jól be tudja fogadni és megérteni, azonosulni a szereplőkkel.”
„Jó érzés tudni, hogy ezekkel a problémákkal, gondolatokkal nem vagyok egyedül.”
„A darab olyan eseményeket mutat be, amiket a mindennapok során élünk át, és a felmerülő gondolatokat nem merjünk kimondani, illetve nem merünk segítséget kérni. Engem személy szerint a gyermek és az anya képzeletbeli párbeszéde fogott meg, melyben sajnos, van személyes érintettségem. A szomorú jelenetek mellett vidám perceket is átélhettünk az előadás megtekintésekor. Voltak olyan pillanatok is, amikor úgy szórakoztattak bennünket, mint a bohócok a cirkuszi porondon. A mondanivaló számomra az volt, hogy soha nem késő változtatni, bármilyen hatalmas problémáról van is szó.
„Nagyon tetszett a darab. Szinte velünk egykorú fiatal színészek játszották. El sem tudtam volna képzelni, hogy létezik olyan átélés, amely valódi könnyek megjelenéséhez vezet.”
„A színdarab kissé absztrakt módon meséli el az egyes részek cselekményeit, de igaz történeteken alapszik. A mai fiatalság problémáit mutatja be, és az idősebb korosztállyal (szülőkkel, tanárokkal) kialakuló konfliktusainkról is szól. Nekem kifejezetten tetszett az előadás, mert ezek a szituációk velünk is megtörténhetnek, vagy meg is történtek. Mindkét esetben elgondolkodtatóak.”