Madách: Az ember tragédiája

A mai napon (2020.02.17.) délután 15.00 órai kezdettel iskolánk 55 tanulója (9.v/10.a/10.b 11.a/12.a/12.e) Széllné Király Mária és ifj. Szabó László kíséretében megtekintette a Nemzeti Színházban Madách: Az ember tragédiája c. kötelező darabot.
A Vidnyánszki-féle rendezés formabontó, lendületes, látványos és akciódús volt, megpróbált a XXI.sz-i igényeknek megfelelni, de a tradíciókra is rájátszott (pl. az Úr hangja SINKOVITS Imréé volt)

– Az ember tragédiája az a mű, amellyel ha komolyan foglalkozik az ember, nemhogy kimerítené önmagát, de újabb és újabb kérdéseket és gondolatokat szül – vallja Vidnyánszky Attila, aki 1999 óta immár négy verzióban rendezte meg Madách művét. Ezúttal a Nemzeti Nagyszínpadának egészét (a nézőteret is) arénaszerűen „bejátszó”, látványos előadás született.

– Számomra a mű egyik kulcsmondata: „Hová lesz énem zárt egyénisége…” És Ádám kérdésére Éva így felel: „Nem így volt ám ez egykor, szebb időben.” Vajon hová tűnik a személyiség „egész-sége”, amit az ember a gyerekben érez? De ugyanilyen agyat és lelket kínzó érzés a Paradicsomon kívüliség érzete, a kiűzetés előtti „szebb idő” iránti örök emberi vágy, „halálra ítéltségünk” tudata, és a szembesülés végességünkkel, az „arasznyi lét”-tel… Mindezen „reménytelenségek” mellett és a nagy eszmék hullámverése közben a szerelemről, két ember szövetségéről is szeretnék mesélni, amiből – átkokként vagy megváltásként – a jövőnk születik…

Ifj. Szabó László, program koordinátor

madach4 madach3 madach2 madach