Molnár Ferenc : Fekete ég – fehér felhő

A tegnapi nap folyamán a Nemzeti Színházban a 10.A,10.B,10.E osztályos érdeklődő tanulókból verbuvált 40 fős létszámmal Szabina tanárnő és jómagam, Ifj. Szabó László kíséretében vettünk részt a “Nemzeti a diákokért” programsorozat utolsó állomásán! A megtekintett előadás Molnár Ferenc : Fekete ég – fehér felhő.

pastedImage(2)pastedImage(1)feher_felho_plakatpastedImage

 

 

 

 

Az előadásról:

A Liliom, a Játék a kastélyban, A testőr, Az ördög és sok más remekmű világhírű szerzője 1914–15-ben haditudósító volt a galíciai fronton. Élményeiből darabot írt, A fehér felhőt, amelyet 1916-ban mutattak be a Nemzeti Színházban, az egyik főszerepben Bajor Gizivel…

„Amíg ez a megpróbáltatás tart, lehet-e hozzá tollal érni? Viszont amíg tart, lehet-e egyébről írni? – fogalmazott a világháborús darabról és annak aktualitásáról a Nyugat kritikusa Ignotus, Kosztolányi pedig azt írta A fehér felhőről: „csitító morfium a fájdalomra”. Molnár, a vérbeli hírlapíró-tudósító megírta újságokba, amit látott, és Molnár, a vérbeli színházi szerző, megírta színpadra is, amit gondolt és érzett. Az első világháború kitörésének 100. évfordulója jó alkalom arra, hogy ezt az elfeledett kincset, Molnár Ferenc „ismeretlen” művét újralássuk a Nemzeti színpadán. Vidnyánszky Attila és alkotótársai emléket állítanak a mű színrevitelével, és a felejtés ellen is tesznek. Az előadásban résztvevő színinövendékek saját családjuk emlékeit, történeteit, legendáit is felkutatták, előkerültek régi levelek, naplók, amelyek – ha csak egy-egy mondat erejéig, egy-egy motívumként is – a produkció részévé válnak. Kiderült, hogy a múltnak mélységes kútjából még előbányászhatók a családi emlékek a 20. század első nagy iszonyatából, az első világháborúból… A fehér felhő, amely a Nemzetiben készült, generációk találkozása: leendő színészek, fiatal és a középgenerációhoz tartozó művészek és a szakma idősebb nagy alakjai – mint például Béres Ilona – együtt játszanak Molnár Ferenc álomdarabjában.