Krakkói utazás

2017.11.17-én éjjel indult iskolánk 68 tanulója és 6 pedagógusa Krakkóba egy nonstop utazás keretében, hogy megismerkedjünk a régió kulturális- és történelmi emlékeivel.

Buszunk gyorsan haladva gyűrte a kilométereket és reggelre megérkeztünk Auschwitzba.
Miután a biztonsági ellenőrzésen átestünk (nagyobb táskával, hátizsákkal nem lehet belépni), magyarul kiválóan tudó lengyel idegenvezetőnk, Eva átvezetett bennünket a hírhedtté vált „Arbeit macht frei” („A munka szabaddá tesz”) feliratú kapu előtt. Auschwitz-I területén 22 vöröstéglás barakk helyezkedik el. Az épületekben ma múzeumok találhatók, ahol egy-egy kiállítás emlékezik meg a különféle nemzetiségű foglyokról (a magyar áldozatoknak emléket állító kiállítás a 18-as épületben 2004-től látogatható). Ezeknek a bejárása és alapos áttekintése akár egy fél napot is igénybe vehet. A területen található múzeumok anyaga jól válogatott, szerkesztett.
Auschwitz után, rövid buszozást követően érkeztünk Birkenauba, melynek bejárata többünk számára ismerős lehetett a „Schindler listája” című világhírű filmből, ahol az előzőleg végigjárt kőépületekkel ellentétben, fabarakkokban „laktak” az oda szállított emberek. Úgy gondolom, a tábormúzeumok végigjárása minden jóérzésű emberben mély nyomot hagy. Miután Birkenauban idegenvezetőnk elbúcsúzott tőlünk, kis várakozás után tovább indultunk Krakkó irányába.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

 

 

Programunk a Wawel gyönyörű, és rengeteg látnivalóval rendelkező épületegyütteséhez vezetett. Elsőnek a katedrális felé vettük az irányt. Itt megtaláltuk Báthory István, erdélyi fejedelem koporsóját (piros-fehér-zöld koszorúcskákkal díszített szarkofágja) , valamint a repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt, és itt nyugalomra helyezett lengyel elnök (Lech Kaczynski) és felesége sírhelyét. Végignéztük a kápolnákat, sétáltunk a királyi palota udvarán, pihentünk a parkjában, majd lesiettünk a Wistula partjára a vár alatt elhelyezett sárkány szobrához. Miután sikeresen megörökítettük a tűzodákó sárkányt és magunkat a Wistula partján, visszasétáltunk a főtérre, ahol végigjártuk a Posztócsarnokot, a Mária-templomot – melynek gyakran fárasztanak a barokk túlzásai, de a katedrális belsőjének kék-arany cizelláltsága egyszerűen felülmúlhatatlan, különös tekintettel Veit Stoss legendás szárnyas oltárára (ez a világ legszebb temploma a maga műfajában, punktum) – a Jagelló-egyetemet és a szabad program alatt emléket és persze ajándékokat vásároltunk, fotózkodtunk a belváros gyönyörű, macsaköves utcáin, szépséges lovashintók mellett.
Remekül éreztük magunkat eddig is, de a java még csak utána következett. Átsétáltunk a Kazimierzbe, és csak néztünk kifelé a fejünkből. Volt valami sejtésünk róla – olvastuk a szakirodalomban -, hogy komplett bulinegyed alakult ki ott az elmúlt években, de hogy ennyire, arra mégsem számítottunk. Nocsak, van itt a közelben még egy Budapest, kérdezte sok tanulónk hangosan…? A zsidónegyed tényleg olyan lett, mint a mi fővárosunkban a Dob, a Király, a Kazinczy és a Gozsdu vidéke. A kocsmák, az éttermek, a szórakozóhelyek szépen elfoglalták az öreg házakat és udvarokat, kilépsz az egyikből, mehetsz a másikba, vagányak, kedvesek, tele pezsgéssel, fiatal lengyelekkel és korosodó utazókkal, sörrel, vodkával, heringgel, zurekkel, pizzával.Nem is tisztán Budapest, a házak kisebbek, bájosabbak, ilyen “boldog békeidők” beütése is van az egésznek. De minek ragozni, Krakkó legszuperebb arca ez, ennyi.

Az estét egy tradicionális lengyel menüsorral koronáztuk meg egy belvárosi étteremben, elsősorban a lengyel leves specialitás ízlett mindenkinek, a zurek és a desszert, ami egy fajta almáspite volt, a szarlotka.

Késő éjjel indultunk hazafelé rengeteg élménnyel, a sok sétától sajgó lábakkal, kissé átfázva…a buszban mindenkit hamar elnyomott az álom…reggeli Nap már Budapesten ébresztette a társaságot.

Ifj. Szabó László